Az elmúlt 3,5 hónap

Sziasztok!

Többen - jogosan - panaszoltátok, h eltűntem, és nem adok életjelet magamról. A blog írásról nem is szólva... :P

Nem is tudom, hol kezdjem a "kimaradt" időszak leírását. Valszeg képtelenség lenne mindent leírnom és így utólag mindent pontosan felidéznem. Most úgy tervezem, h a külön kis élményeket külön fogom megírni. Amint odáig jutok. :) Márpedig most már odáig kell, hogy jussak!!! :)

Minden egyes alkalommal, amikor valami új benyomás ért, arra gondoltam, h azt sürgősen meg kell osztanom veletek, de persze általában, mire gépközelbe kerültem, hulla fáradt voltam.

Ami a legfontosabb, hogy jól vagyok! Április 19-e óta pedig pláne! :) Nem tudom, hogy tulajdonképpen mi történt akkor velem/bennem, de ahogy hazafelé tartottam este a melóból, egyszer csak elárasztott az öröm és a boldogság. Mosolyognom kellett! :)) Csak élveztem, ahogy az esti fuvallatban sétálok és a körülöttem lévő egzotikus növényeket szemlélgettem. Tök jó volt. Hirtelen kicsit meg is ijedtem, h akkor most mi van?! Elkezdtem gondolkodni, h tulképp minek is örülök? De aztán gyorsan abba is hagytam a gondolkodást, és örültem tovább! Csak úgy! :) A legjobb, h ez a jóérzés még mindig tart!!

Másnap még ezt megfejeltem egy jó kis 1,5 órás edzéssel+sétával a Centennial Parkban. Tök jó volt. Profi módon, a parkban, a réteken, teljesen random módon amolyan kis placcokat alakítottak ki, ahol lehet boot camp edzéseket tartani, vagy a személyi edzővel edzeni, vagy akár egyedül, vagy kinek hogy tetszik... Nnna, akkor én jól le stipi-stopiztam egy ilyet (ezt amúgy hogy kell helyesen leírni :P). A nap meg csak sütötte az arcomat, amíg én edzettem. Meg jó sokat nyújtottam is. Ez már nagyon hiányzott. Elszomorít, h a régi, jó kis karatékás lazaságom tovaszállt. De ha minden jól megy (és elég kitartó vagyok), akkor bizony visszaszerzem azt a lazaságot!!! ;)

Ugyebár most az a nagy kérdés, h akkor mi is történt április 19-e előtt?? :P

Igyekszem rövidre és tömörre fogni, bár magamat ismerve, ez nem biztos, h összejön... hehe

A megérkezésem után, januárban és februárban a Tibi barátoméknál laktam, amiben minden öröm, móka és kacagás ellenére azért akadtak kihívások. Szerencsére semmi komoly. Inkább amolyan személyes fejlődéses dolgok. Hirtelen sok volt: új ország, új város, új emberek, új stílus, új életvitel, új kaják, piák, sok új arc, új suli, új bkv :P új emberekkel együtt lakni, más levegő, más ritmus.... és még sorolhatnám.

A február és a március nagyjából a sulis dolgokkal telt, vizsgák, beadandók, stb... Nameg főleg kapcsolatépítéssel, melószerzéssel, bámészkodással, beilleszkedéssel, a város megismerésével, meg minden olyasmivel, ami egy ilyen szituban, a kezdetekben előfordulhat... Mondanám, h semmi izgalmas nem történt, de ez így nem lenne igaz. Minden napra jutott valami. És a mai napig is minden napra jut valami kihívás!!!

Aztán március 2-án megérkezett Tündi. Tündi az egyik barátnőm unokahúga. Eddig összesen 1x találkoztam Tündivel, még pedig a barátnőm esküvőjén. Aznap Tündi a reptéren összeszed, új albiban (ahová majdan  költöztem) letesz, és rohan tovább. Tündi előbb aludt az "én" ágyamban, mint én... :D

Aztán én, Suki segítségével, március 3-án átcuccoltam az albiba. Ez nekem nem volt egy túl jó nap. Aznap volt amúgy a Mardi Gras melegfelvonulás a belvárosban, minden pompájával.

Namost, azt kell tudnotok, hogy aznap (és kb az előtte lévő egy hétben) folyamatosan esett, vagy zuhogott az eső. Gondoltam, h még széééép, h megnézem ezt a híres-neves felvonulást!!! Tündivel is meg volt beszélve, h együtt kimegyünk...

Szóval aznap délelőtt átköltöztem az albiba. Szar volt. Úgy összejött minden. Kb bedepiztem. Nem volt túl rózsás a kedvem. Aztán Sukival toltunk egy jó kis kávét. Attól kicsit jobb kedvem lett. Suki egy tünemény!!!

Aztán kecóba vissza. Mert ugye mégiscsak ki kéne pakolni... De addigra Tündi félig már birtokba is vette a szobámat. Szerencsére a szoba elég tágas, szóval meg tudtuk oldani a dolgokat. Az "együtt" alvás több fázison ment keresztül (Tündi a nappaliban a kanapén, Tündivel egy ágyban, Tündi a földön egy felfújhatós matracon, Tündi a nappaliban a kanapén, Tündi a nappaliban a matracon....) Végül nagyrészt egy szobában aludtunk, Tündi a matracon megoldással. :P

Kb 2,5 hétig lakott velünk. Amikor elköltözött, annyira fura volt!!! Ez alatt a 2,5 hét alatt sok időt töltöttünk együtt, sokat beszélgettünk és barátok lettünk!! Örülök, h itt van!!! :)

Tündi tündéri! :D

Visszatérve március 3-ára: A szakadó eső és a szar hangulatom nem igazán inspirált, h tényleg kimenjek megnézni a Mardi Gras-t. Közben Tündi is lemondta. Bárkit kérdeztem, mindenki passzolt. Na kösz. Biztos nincsenek véletlenek... Így maradt a Big Bang Theory a tv-ben. Legalább azon jókat röhögtem. A kipakolásból nem igazán lett semmi. Aztán olyan este 9 körül bejelentkezett az egyik osztálytársam. Végül vele bementünk a belvárosba, megnézni, h mi újság. A Mardi Gras-nak addigra vége volt, és az eső is elállt. Viszont szinte az egész város le volt zárva és mindenütt nagggyyyon komoly fejeket és ruházatokat lehetett látni!!! Még olyanokat is láttunk, akik aznap felvonultak, és még teljes harci díszben nyomultak. Lehetett volna velük fotózkodni, de valahogy nem voltam ráhangolódva a dologra. Majd jövőre. :P

Persze volt sok rendőr, és a mentő sem maradhatott el... Láttam érdekes dolgokat....

Kicsit sajnáltam, h lemaradtam a felvonulásról, de majd jövőre bepótolom. Amúgy meg pont most mondta nekem itt valaki, hogy aznap már kb délután 2-kor érdemes foglalni a helyet, hogy az ember lásson is valamit az esti parádéból...

A következő jelentősebb esemény a szülinapom volt. Ez a nap klassz és nyugis volt! :) Tündivel nyitottunk egy North Bondi-i, tengerparti szülinapi reggelivel! :)) Utána egy kis szülinapi fürdőzés és napozás következett. És az egész nap szuper volt!! Este színház, majd egy kis borozás.

Most azon agyalok, h mi történt még márciusban, de nem is nagyon tudom. Február 21-én voltam interjún egy catering cégnél, ahol február 24-én el is kezdtem dolgozni. Igazából azóta is náluk vagyok. Viszont ez csak alkalmi munka még mindig. Az egész március ezekkel a melókkal és egyéb alkalmi melókkal telt (+suli). Közben persze pályázgatok más munkákra is, bár a tanulóvízum nem arról híres, h megkönnyítené az elhelyezkedést. A vendéglátás meg elég flexibilis. Ha van munka, akkor meg az adott körülmények között elég jó pénz is.

Mindenesetre most, hogy betekintést kaptam a vendéglátásba, már jobban értem, és becsülöm azt a munkát, amit a vendéglátósok végeznek. Persze anyukám már korábban sem volt oda a gondolatért, h 2 diplomával majd vendéglátózzak, de ugye láttunk már olyan mesébe illő csodát is, amikor a barna herceg betért vendégként, és végül a fekete lován magával vitte a személyzet egyik nőnemű tagját... :DD

Na, csak hogy értsétek, édesanyám gondja az volt, h 1. diplomásan nehogymá... 2. és akkor hol fogok ismerkedni, rátalálni, stb.....blablabla. Ezt a mondatot inkább be sem fejezem. Úgyis értitek már! :)

Aztán közben április lett. A hónap elején vége lett a sulinak. Még ott küzdöttem egy kicsit a határidővel és (magamat szívatva) a "minőségibb" beadandóval. Mert valahogy nem voltam képes valami szart beadni, amin aztán elhasalhatok, és további szívással és kiadással jár az egész. De szerencsére tök jó dogát írtam végül! :))

Az április egészen nyugisan telt. Voltam Orange-ben (ez beljebb van a kontinens közepe felé, kb 4 órás autóút) Melindával, a lakótársammal, mert ő odavalósi, és leutazunk 4-en  a Food Week-re. 3 napot töltöttünk ott, és a környéken. Borokat kóstoltunk, vásárban voltunk, új kávézókat próbáltunk ki, régiségboltban voltunk, hőlégballonos rendezvényen voltunk, meg a csuda tudja, hogy még merre.:) Láttam 4 elütött kengurut a kirándulásaink során. :(( Ez nem volt annyira vicces látvány. (gondolom most néhányan mosolyogtok azon, h számszerűen tudom... és ha zavar, akkor meg ugye minek nézek oda... ;))

Húsvét vasárnap Sukival elmentünk az egyik belvárosi templomba, mert szerettem volna megnézni, hogy milyen itt egy Húsvéti mise. A pap értelmes, vicces és naprakész volt. :) Összességében az egész nagyon hasonlóan zajlott, mint otthon.

A Húsvéti időszakban rendezik meg a kb 1 héten át tartó Easter Show-t, amire kimentünk a lakótársammal. Sajna csak a vége felé, így a legtöbb show már lefutott. Ezt is jövőre pótoljuk... Összességében búcsú és zsibvásár hangulat van, de van néhány érdekes program (pl birka- és lámanyírás).

És a mai nappal bezárólag a legutóbbi esemény az Anzac Day volt az országban, ami itt kb olyan, mint nálunk március 15-e. Felvonulások vannak mindenütt. Meg az elmaradhatatlan Anzac Day-i rugby meccsek :DD

Illetve van egy "Two Up" nevű kocsmai játék, ami olyasmi, mint a fej vagy írás. A lényege azonban csak annyi, h INNI KELL!!! :D

A sors fintora, hogy minden igyekezetem és vágyam ellenére, hogy ott legyek minden "különleges" és érdekes eseményen, ezek valahogy rendre nem jönnek össze. Az Anzac Day-es tapasztalatokat is jövőre ki kell egészítenem... :(

Nnna, és akkor elértünk a ma estéhez.

Ami talán érdekes lehet majd külön írásban:

albérlet

munka

Húsvét + templom

Easter Show

Orange

Anzac Day ?

A következő tanítási időszak május 2-án kezdődik nekem. Újabb 9 hét gyűrődés.

Kérdés? Javaslat? Vélemény? Írjatok! Hívjatok! ;))

Csók Mindenkinek! xxx

UI: Azt hiszem, a magyarommal valami gond van :DD Bocsánat, ha sok a szóismétlés, és nem annyira választékos a megfogalmazás!!

A túl hangos Új-zélandi + További megállapítások :)

A most szombat éjszaka után, illetve vasárnap, amikor kirándulni mentünk Sukival, még néhány plusz infó birtokába kerültem, és ezt most megosztom veletek:

• a házakban, lakásokban nincs központi fűtés. Ha fázol, akkor még mindig lehet hősugárzót beszerezni, hűtő-fűtő klímát, vagy jól felöltözni. Ez a múltkori lakásos infókból kimaradt.
• a házban, ahol lakunk, a 2. emelet felett van még egy szint, ahová a 2. emeletről van a bejáratuk a szomszédoknak. A lift is csak a 2. emeletig jár. Trükkös. Ezt eddig nem tudtam, de a szombat éjszakai "parti" után már ez is kiderült. Eddig azt hittem, hogy a szomszédos lakásból szűrődnek át zajok, de már tudom, h a felettünk lakótól...
• este 24.00 órától - reggel 7.00-ig nem szabad(na) hangoskodni, hangosan zenét hallgatni.
• hangszigetelés tényleg zéró - Suki is panaszkodik rá, h itt mindenhol így van, és Európában, pl. Budapesten tök jó volt neki, h "csend" van.
• az újépítésű házakon eddig csak "tolós" nyílászárókat láttam.
• viszont napelem is sok házon van.
• a Brit és Ír behatásnak (gyökereknek) köszönhetően itt mindenki rengeteget piál. Fiú-lány egyaránt. Viszont itt nem zéró tolerancia van, hanem férfi/nő szerint meghatározták, h ki, mennyit alkoholt ihat, és milyen időközönként, ami mellett még vezethet. A végső konklúzió és jótanács mindenkitől, hogy mindegy, hogy ff vagy nő vagy-e, 1 pohár sör/bor után ne igyál többet!

A jobb megértés végett: a szombat éjszakáról annyit, hogy a felettünk lakó szomszéd kb éjjel 11-12 körül kezdett el partizni. De nem csak úgy lájtosan, hanem ezer decibellel bömböltette a zenét, és a biztonság kedvéért nem csak egyfélét, hanem többet is egyszerre. Mikor éppen melyikhez volt kedve, azt tekerte hangosabbra. Minden dübörgött. Ezt minden túlzás nélkül úgy képzeljétek el, mintha ott feküdtem (-tünk) volna a parti kellős közepén!!!!!

Mindezt színesítette még vagy 200 ajtócsapkodás, és az ordenáré, trágár kiabálás (f&c words...). Mindez felváltva és egyszerre is.

Gondoltam, csak elhallgatnak egyszer. Már minden bajom volt. Reméltem, hogy ha igazán fáradt leszek, úgyis leragad majd a szemem, de NEM! A hangzavar túltett mindenen!! Addigra már Tibi és Suki is fent voltak, és itt tobzódtunk a lakásban, álmatlanul, fáradtan, és dühösen.

Suki intézkedett, mert nála teljesen lejött a vörös köd. :)

Vasárnapi elmondásokból tudom, hogy először "csak" bedörömbölt a szomszédhoz. De mivel az mit sem használt, kihívta a rendőröket, de addigra már hajnali 2.00 óra volt. Én 2:16-kor néztem utoljára az órámra. Onnantól már nem emlékszem másra, csak a vasárnap reggeli ébresztőre. Valószínűleg kijött a rendőr, és akkor lett csend, amitől végre el tudtunk aludni.

Azt is tudom már, h a "kedves" szomszéd Új-zélandi, és hogy nagyon agresszív volt az éjjel, amikor tök részegen ordibált. Amúgy is hangosak az Aussie-k, Írek, Brittek, NZ-iak.

Tibit sajnáltuk nagyon, mert ő reggel 5-kor kelt, és alig tudott pihenni. Mi sem voltunk annyira a topon vasárnap, de azért a kirándulást nem fújtuk le. :)

Még 2 érdekes dolog a végére:

• a párnán, amin alszom, van egy felirat, illetve ajánlás, hogy a párnát mikor kell cserélni -  fenomenális!
• az itt is kapható tampaxon felfedeztük, hogy "manufactured in hungary" :)

Csajoknak!!!

Csajok! :)

Ez a Kánaán, ami a (designer) ruhákat, a (designer) cipőket, az ékszereket, a kiegészítőket, a sminket, stb. (és a pasikat :P) illeti!!!

A lehetőségek:

1. Vagy nagyon be kell, és be lehet vásárolni - de ahhoz jócskán dagadó pénztárca, illetve kifogyhatatlan bankszámla kell!!
2. Vagy mindent a szemnek, semmit a kéznek - de ettől meg minden "jóérzésű" nőszemélynek el fog torzulni az arca és hisztis rohamot fog kapni!! (ezt ajánlott magányosan, vagy kizárólag egy másik nőnemű társaságában előadni!)
3. Vagy megpróbáljuk megtalálni az egészséges és "kielégítő" egyensúlyt a költekezés és a bámészkodás között - de persze (már a legelején) tudjuk, hogy ez lehetetlen :), és ettől ugyanúgy eltorzul az arcunk... :DD
4. Vagy egyáltalán nem megyünk olyan helyre, ahol bármilyen, hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás vagy ön- és közveszélyes hiszti áldozataivá válhatunk! ;) - előre mondom, hogy ez nehéz lesz, mert egymást érik az üzletek még a beach-en is... Hajrá! :)
5. Ha pedig nem ruhákra+cipőkre költünk, akkor úgyis megiszunk egy kávét, eszünk egy sütit, fagyit, vagy akármit. :)

Nyilván rengeteg hasonló "adottságokkal" bíró város van még a földön, de azért mi, ott Magyarországon (szerintem) még mindig nem vagyunk így elkényeztetve, és hozzászokva sem ehhez a kínálathoz, sem ehhez a minőséghez. Itt valahogy olyan természetesnek tűnik, és mivel mindenki tök laza, eddig sehol sem éreztem, hogy bármiért, bárhonnan kinéztek volna. :D (csak én voltam stresszes, míg rá nem jöttem, h rajtam kívül senki más nem feszkózik semmin)

Ez még csak nem is olyan érzés, mint Bécsben vagy Londonban vagy más európai nagyvárosban (ahol azért kb ugyanezeket a holmikat megkaphatjuk), mert ott mindig megy a feszengés és a puccparádé.... Itt meg nem. Illetve igen, de máshogy és máskor. :) Hurrá lazaság!

A mai napról röviden ennyit! :PP

Csók

UI: a fotók helyett most vegyetek (elő) egy drága és vastag puccos női divatmagazint (ezek otthon többnyire még mindig csak az import magazinok), aminek lehetőleg a 95%-a csak hirdetésekből és reklámokból áll (ettől különben szét tud vetni az ideg...), és máris mindent láttatok! ;)))

Blue Mountains

Múlt héten pénteken, 13-án mentünk a Kék-hegységet megnézni, ami természetesen nemzeti park, és a világörökség része.

Maga a hely nincsen messze Sydney-től, kb 1-1,5 órás autókázás, de nekünk sikerült beleszaladnunk egy jó kis torlódásba, mert valahol gázszivárgás volt, és nem engedték áthaladni az autós forgalmat. Így a reggeli dög melegben várakoztunk vagy 1 órát.

Ami nagyon szimpatikus volt nekem, hogy a készséges ausztrálok, akik valahogy többletinformációkhoz jutottak a várakozást illetően, elkezdtek végig gyalogolni az autósoron, és szóltak a sofőröknek, hogy forduljanak vissza, és itt meg itt van egy szervízút, vagy bringaút, és ott át lehet vágni. Mire mindez megtörtént, persze a rendőrség is kivonult forgalmat irányítani. Ezután már flottul ment minden. :)

Péntek lévén szerencsére (még) nem sok turista volt a parkban, többek között ezért is akartunk hétköznap menni... Teljesen jó volt minden, sehol sem kellett tülekedni. (persze sokan voltak, de azt az embermennyiséget meg simán elnyelte a hely)

Mint azt a tájékoztatókból megtudtam, azért hívják Kék-hegységnek a helyet, mert az erdőben az eukaliptuszolaj párállik, és ahogy az olajcseppeken megtörik a napfény, attól lesz ködös, kék színe a tájnak.:)

Nekünk nagyon nagy szerencsénk volt, mert egész álló nap csodálatos napsütés volt (meg is égtünk:( ), és tiszta volt az ég is. Így mindent jól lehetett látni. Kilátásban volt egy kis eső, de az szerencsére elmaradt. :)

Elsőnek megálltunk az Echo Point nevű helyen, ahonnan máris gyönyörűen be lehetett látni a tájat, a hegyeket, és a Three Sisters-t, a Három nővért. A Három nővérről többféle legenda is terjeng. Nekünk azt mesélték, hogy egy törzsi vezér inkább kővé változtatta a nővéreket (a gyerekeit) a varázs-csontjával :D, hogy megmentse őket a támadó ellenségtől. Ezután viszont a támadó a vezért vette üldözőbe, aki önmagát pedig madárrá változtatta, és eközben kiesett a kezéből a varázs-csont. Így nem tudta visszaváltoztatni a lányokat emberré. A hiedelem szerint ma is ott repked a fák lombja felett, és keresi a varázs-csontot...

Three Sisters

Én és a Három nővér

Onnan átmentünk a Scenic World nevű központba, ahonnan több irányba is lehetett még tovább haladni, a Skyway, a Cableway vagy a Railway "segítségével". Nem mellesleg, ezek már önmagukban is nagy élményt jelentenek! :))

A Scenic World az Echo Point-ról nézve

Egy gyors ebéd után neki is indultunk a Railway-nek, ami egy nagyon meredek sínpályán haladó kis-vonat féleség. Illetve kocsik összekapcsolva, a legvégén meg ül a gépész. Az egész csak le-fel közlekedik, egy kötött pályán. Fogalmam sem volt, h mire számítsak, mert tényleg nem lehetett előre látni, hogy a vasút hova fog "lebukni", és milyen meredeken megy, stb. Én meg nem vagyok oda a hullámvasútért, és kicsit tartottam tőle, h ez valami hasonló lesz. Persze ahogy körbe néztem, láttam ott bácsikákat, nénikéket és kis gyerkőcöket is. Nnna, gondoltam, ha ők merik, akkor én is! :) De azért izgultam!!

És ha már lúd, legyen kövér, üljünk be a legelső ülésbe!!! De a bácsi-néni páros gyorsabb volt, és végül én sem küzdöttem az első ülésekért, így a második sorba ültünk be.

Már eleve az ülések kialakítása, és a lábtartó és minden azt mutatta, h itt mi most tényleg nagyon meredeken fogunk lemenni....

És tényleg!:) Ez a világ legmeredekebben haladó vasútja!! Induláskor pedig az Indiana Jones zenéje szól! :D

A pálya nagyon rövid. Mire feleszméltem, már vége is lett. Kb. 10 percenként jár. Visszafelé is akartam menni vele, mert 1. nagyon tetszett, 2. akartam még egy kicsit élvezkedni "szabad szemmel" is, mert az első körben főleg fotózni próbáltam... Ahogy felértünk, a koordináló srác csak annyit mondott: "You again!!!" :)

De akkor már ki kellett szállnunk, nem mehettünk újra le vele, csak ha újra végigálljuk a sort.

Végül is nagyon tetszett az egész, nem volt gyomorforgató vagy ilyesmi, inkább szokatlan és izgi! :)

Az elmondások és a régi nyomok szerint, kb a '80-es évek közepéig üzemelt ott egy rendes hullámvasút, de a biztonsági szabályok szigorítása után már nem vette az akadályokat, ezért már nem üzemeltethetik. Nagyon vad pályája lehetett, mert egészen érdekes helyeken láttuk a szerkezetet előbukkanni.

Alant a régi hullámvasút szerkezete

Ez a szakasz az étteremnél fut

Na akkor átmentünk a Cableway masinához, aminek szintén elég rövid a pályája. Ez egy drótkötélpályán mozgó kabin, olyasmi, mint a sípályákon, csak sokkal nagyobb. Még a szerkezetet, a kötélpályát is az a Doppelmayr nevű cég készítette, amelyik az Alpokban is a sípályákon a felvonókat. :)

Ezzel is lehet felfelé és lefelé is közlekedni. Mi lementünk vele. A kabinban a gépész megkérdezte mindannyiunktól, hogy honnan jöttünk (voltunk bent vagy 10-en, ebből 2 család). Mondtam neki, hogy Budapest, Magyarország. Erre megkérdezte, hogy a pesti vagy a budai oldalon élek-e. Én meg csak pislogtam! Honnan tudja ez a fickó, itt a Kék-hegység felvonójában, h Budapesten hogy is vannak a dolgok???? :)

Kitárgyalni nem tudtuk, mert szépen szóval tartotta a közönséget, és végig mesélte a sok érdekességet a tájról, a természetről, amíg leértünk. Élvezetes és üdítő utazás volt, sok hasznos infóval + végtelen kedvesség áradt a fickóból. :)

Onnan kb. 15 percet sétáltunk egy kijelölt útvonalon, ami visszavitt minket a Railway alsó állomásához. A sétaútvonalon sok érdekes tájékoztató infó/tábla volt kirakva a régmúlt időkről, napjainkról és a természeti adottságokról. A legvégén pedig egy mini kiállítás a régi bányászéletről.

Itt-ott régi, a bányászok által használt kocsik hevernek, és rohadnak a természet lágy ölén...

Onnan ismét fel a Railway-el, hátrafelé, de most abba a végébe ültünk, ahol a gépész is ül. :) Kedélyes csevegés ismét. :)

Aztán átmentünk a Skywalk nevű kabinhoz, ami szintén kötélpályán halad egy hatalmas szakadék fölött.

A specialitása az, hogy a kabin közepén van egy üveges rész, amire szintén rá lehet állni, és bár eleinte az is "telinek" tűnik, a szakadék felett haladva olyan, mintha megnyílna alattad. :) Így lefelé is lehet bámészkodni. :)

Ha mindkét oldalra kinézünk akkor vízesést, és persze a hegyeket és a Három nővért láthatjuk. :)

Az "üvegpadló"

Az üvegpadló

A kabin árnyéka alattunk

Ezen a táblán az összes útvonal rajta van, amit aznap bejártunk a Scenic World-ben :)

Három nővér ismét

Átérve a másik oldalra, tettünk egy kis sétát a vízeséshez. Kis pihegés után még egy kilátó megtekintése, majd visszaút a Skyway-el a bázisra. :) Ekkor hallhattuk a legendát a Három nővérről a gépésztől.

Itt valami nagyon leégett :(

A kilátóból a táj

A legvégére hagytuk a shoppingolást, mert olyan nincs, hogy ne nézzek körbe a szuvenírek között! :))

Záró képek, amik a ki-bejáratnál készültek: :)

Sydney-be, illetve a lakáshoz olyan este 6 körül értünk vissza (kicsit necces volt hazafelé a városi forgalom, nem úgy nézett ki, h időben visszaérünk, de aztán mégis sikerült). Ez így is volt kitalálva, mert este mentünk egy magyar, palacsintázós összeröffenésre. Végül csak ketten mentünk Tibivel, mert Suki nem érezte jól magát. Nekem pedig jó minden ilyen megmozdulásra elmenni, hogy megismerkedjek az itteni emberkékkel, és kialakuljon az ismeretségi köröm. :P

Mindent összevetve, a Kék-hegységre NEM elég 1 napot rászánni, mert abba nem fog beleférni, hogy az összes, klassz túraútvonalat felfedezze az ember. Teljesen a völgybe is le lehet menni. A környéken lévő kis falukról, városkákról nem is beszélve. Mindegyiket érdemes lenne bejárni.

Ott az is kiderült, hogy sok ausztrál is jön oda Ausztrália más, távolabbi részeiről. Gondolom ez nekik pont olyan, mint ahogy mi mondjuk otthon elkirándulunk a Balatonhoz, a Bükkbe vagy a Mátrába. Csak itt nekik sokkal nagyobb távolságokat kell megtenni :D